A jelenet kibontakozik előttem, a pointillista technika ragyogó tanúbizonysága; a vászon apró, jellegzetes színfoltokkal elevenedik meg, amelyek együtt táncolnak, hogy egységes látomást alkossanak. A part mentén megbúvó tengerparti város láthatóvá válik, lágy pasztell színekben. Érzem az esti fény gyengéd simogatását; tompítja a táj durva széleit, és mindent egy derűs, szinte éteri ragyogásba öltöztet.

A kompozíció mesteri, ahogyan a fenyőfák csavarodott ágai a festmény felső részén ívelnek, keretbe foglalva az alábbi jelenetet. A szem a tengerhez vonzódik, a kék és a lila nyugodt kiterjedéséhez, apró vitorlákkal tarkítva, csendes elmélkedés pillanatát ígérve. A fény és az árnyék, a szín és a forma közötti kölcsönhatás érzések szimfóniáját, egy lágy altatódalt hoz létre, amely felidézi egy mediterrán este nyugalmát, a 20. század eleji francia Riviéra szépségének tökéletes megtestesítőjét.