A jelenet éles tisztasággal bontakozik ki, a párizsi élet pillanatképe. A kompozíció aprólékosan megtervezett, az utca a távolba húzódik, pontosan ábrázolt fákkal szegélyezve. A művész a zöldek, barnák és a halvány égbolt dominálta palettát használja, ami a nyugalom, a szinte elszigetelt megfigyelés érzetét kelti. Az ecsetkezelés kontrollált, az illusztrációt súrolja; minden elem, a fáktól a régi autókig, megkapja a neki járó figyelmet. Egy vörös napernyős nő élénk színfoltot ad hozzá, a lámpaoszlop pedig, mint egy strázsa, kiemeli a jelenet mélységét. Az összhatás visszafogott elegancia, egy letűnt korszak pillanatát ragadja meg.