Ebben a lenyűgöző műben egy nyugodt jelenet bontakozik ki, ahol a víz lágy csobogása találkozik a köd lágy ölelésével. A brushstroke-ok folyékonyságot sugalmaznak, egy szinte álomszerű minőséget teremtve, amely meghívja a nézőt a nyugodt légkörbe. A levendula, az ég kék és a tompa fehér árnyalatai táncolnak a vásznon; a színek zökkenőmentesen keverednek, megidézve a nyugalom érzését. A kompozíció, éterikus minőségével, elmeríti a megfigyelőt a csönd egy pillanatába, mintha az idő megállt volna a víz felszínén.

Kivételes textúrájával és jól meghatározott réteivel a festmény megragadja a fény és az árnyék finom kölcsönhatását, hangsúlyozva Monet mesterségét a folyamatosan változó légkörben. Beszél a természet szépségét ünneplő impresszionista mozgalomról; minden árnyalat melegséget és puhaságot idéz elő, személyes gondolatok átgondolására hívja a nézőt. Ahogy a szemek barangolnak, szinte hallani lehet a szellő suttogását és a távoli levelek zizegését; ez a darab túllép a puszta reprezentáción, lehetővé téve az érzelmek szabad áramlását a színekkel együtt. A 19. század végi történelmi kontextus, a múló pillanatok megragadásának irányába tett fordulattal, csak fokozza ennek a művészetnek a jelentőségét, valódi kifejezésévé téve az alkotó innovatív szellemét.