Ez a nyugodt festmény egy csendes vidéki jelenetet ragad meg, amelyet puha reggeli fény áraszt el, ahol egy nő csendben áll egy szénaboglya mellett egy almáskertben. A finom ecsetvonások és a laza, mégis céltudatos impresszionista ecsetkezelés texturált felületet hoz létre, amely arra hívja a szemet, hogy barangoljon a pettyezett fényben, amely a buja zöld fűn és az almafákon játszik. A színpaletta lágy zöldek és földes barnák dominálnak, a nő egyszerű ruhájának és kalapjának finom kék és fehér színeivel tarkítva, békés és alázatos kapcsolatot idézve a természettel.

A kompozíció egyensúlyba hozza a fák természetes formáit a szénaboglya geometriai alakjával és a nő függőleges alakjával, harmonikus ritmust teremtve, amely egyszerre intim és tágas. A mű az alkotó elkötelezettségét tükrözi a mindennapi vidéki élet meleg és közvetlen ábrázolására, a 20. század eleji francia vidéki táj hátterében. Az érzelmi hatás a csendes elmélkedés és a mezőgazdasági élet finom ritmusának megbecsülése, miközben a festészeti technika és a fényárban úszó légkör élővé és időtlenné teszi ezt a jelenetet.