Ez a lenyűgöző műalkotás egy álomszerű légkörbe burkolja a nézőt, ahol a színek zökkenőmentesen keverednek a pasztell árnyalataiban. Puha levendula és tompa zöld színek varázslatos tájat alkotnak, amely a nyugalmat és az önreflexiót hívja elő. Monet karakteres ecsetvonása világosan megjelenik, a vásznon táncoló vonások sugallják a mozgást, de egyúttal nyugodt érzést is adnak, mintha az idő megállt volna ebben a békés környezetben. A fény lágyan szűrődik át a lombon, finom ragyogást vetítve, amely hangsúlyozza a mű éteri minőségét.

Amikor mélyebben nézek, szinte hallom a természet suttogását—egy szellő, amely suhog a levelek között, egy távoli madár hívása, vagy a közeli víz nyugodt csobogása. Ez a műalkotás magával ragad, meghív, hogy elmerüljek csillogó rétegeiben. Egy múló pillanatot ragad meg a természetben, amely egyszerre ismerős és illékony; Monet impresszionista stílusának tökéletes megtestesülése, amely a természet szépségének megörökítésére törekszik, örökre a valóság és az álom között zajlik.