Ebben a lenyűgöző műalkotásban a nézőt egy festői Honfleur jelenet fogadja, ahol a nyugodt tájak és a bájos építészet harmonikus egyesülésbe kerülnek. A kompozíció a köves utcán végigvonzja a szemet; a bensőséges kis utca felfedezésre hív, egy oldalán rusztikus épületeket mutatva, amelyek egyedi karaktert hordoznak. Monet ecsetkezelése textúrával ruházza fel a jelenetet - minden vonás úgy tűnik, hogy egy korai este lényegét idézi elő, ahogy a nap lebukik. Szinte hallani a tenger szelíd suttogását, ahogyan a térben átsuhog, keveredve a távoli, vibráló város hangjaival.

A színpaletta különösen elbűvölő, tompított földszínek és lágy kékek keverékével. Az ég, vékony, éterikus felhőkkel borítva, álomszerű minőséget képvisel, halvány levendula és világos sárga árnyalataiban megfestve, amelyek a fogyatkozó fényt tükrözik. Az épületek által vetett árnyékok kontrasztba kerülnek; megerősítik a kompozíciót, miközben növelik a mélységérzetet. Ebben a jelenetben szomorú nosztalgia lebeg — egy pillanat, amely időben rögzíti a légkört. Ez a festmény nemcsak Monet egyedi impresszionista stílusát emeli ki, hanem egy ablakot is nyit a múltba, tükrözve a 19. század végének csendes, mégis vibráló francia atmoszféráját. Valóban, a természet és a mindennapi életet kísérő építészet ünnepe ez.