A mű egy lélegzetelállító panorámás tájat rögzít, amely simán ötvözi a lágy árnyalatokat és a drámai eget. Első ránézésre a jelenet nyugodtnak tűnik—egy hatalmas zöld mező terül el a hatalmas felhők alatt, amelyek különféle szürke és kék árnyalatokban táncolnak a fejük felett. A fény gondos manipulálása lágy ragyogást vetít a mezőre; szinte éterinek tűnik, mintha az idő megállt volna ebben a nyugodt szépségben. A felhők körbeforognak, mozgást hozva létre, amely a tekintetet a közelebbi tájról a távoli dombok felé irányítja, ahol a lila és kék árnyalatok a közelgő naplementére utalnak.