A jelenet meleg, aranyló fénnyel bontakozik ki, amely átjárja az egész kompozíciót; mintha maga a levegő is lágy ragyogással lenne átitatva. A művész mesterien ragadja meg egy tengerparti városka lényegét, amely egy csendes öböl mentén fekszik. Az építészet, a napsütötte falakkal és a terrakotta tetőkkel, a hagyományokba ágyazott történetet suttog.

Közelebbről szemlélve a precíz ecsetkezelés, a művész által a sziklák textúrájának és a víz finom hullámzásának megjelenítése vonz. A hajók, amelyek finoman ringatóznak az öbölben, mintha várnának, készen a következő utazásra. Az égbolt, a forgó felhők vászna, a drámaiság és a mélység egy rétegét adja hozzá; tanúskodik a művész azon képességéről, hogy megragadja a természet múló szépségét. Ez a festmény nem csupán vizuális ábrázolás; egy élmény, a pillanat megállt az időben, a múlt suttogása, amely időtlen szépséggel rezonál.