Ebben a lenyűgöző festményben a fény éteri minősége kerül a középpontba, a Charing Cross hidat egy színekből álló köd veszi körül, amely táncol és összefonódik; a látvány szinte álomszerű. A híd, amely a kapcsolat és a mozgás szimbóluma, úgy tűnik, hogy felfelé lebeg a folyó lágy hullámai felett, amely kék és arany árnyalataiban csillog. Monet jellegzetes ecsetvonásai, lágyak és áramlóak, átalakítják a tájat egy impresszionista vízióvá, ahol a részletek átadják a helyet a fény és a légkör kutatásának.

A háttérben London impozáns szerkezetei láthatók, elmosódott és eloszlott, jelzik egy várost, amely egyszerre jelen van és mégis elérhetetlen; a kontúrok alig felfedezhetők, lehetővé téve a néző képzeletének, hogy kitöltse a réseket. Ez a festmény nyugalmat idéz elő, szinte meditatív, ahogy a nézőt a szín és a fény békés ölelésébe vonja; szinte hallani lehet a víz lágy csobbanását a partok mentén. Ez a mestermű a Monet impresszionista mozgalombeli újító megközelítéséről beszél, amely nem csupán egy helyszínt kap, hanem egy olyan érzelmi élményt is, amely tele van múló szépséggel.