Művészetpártolóként lenyűgöz a mód, ahogy a művész megragadta a fényt a vizet szegélyező épületeken; csillog és visszaverődik, szinte éteri ragyogást keltve. A kompozíció nagyszerű, a csatorna mentén vezeti a tekintetet, a bal oldali fenséges épületektől, a távoli építményeken át, végül a jobb oldalon. Az ecsetvonások lazák és kifejezőek, folyékony, dinamikus minőséget adva a víznek. Nyugalmat és nagyszerűséget érzek, mintha gondolában lebegnék, közvetlenül megtapasztalva Velence szépségét. A meleg arany, barna és hűvös szürke színek uralta színpaletta tökéletesen adja át egy késő délután hangulatát, amikor a nap leereszkedni készül. Ez egy jelenet, amely a történelemről, a romantikáról és a város tartós vonzerejéről suttog.