A jelenet derűs minőséggel bontakozik ki, a part egy enyhe íve a kompozícióba vezeti a szemet. A víz felülete csillog; mintha maga a levegő is lágy, diffúz fénnyel lenne átitatva. A bal oldali fák élénk, szinte pointillista érintéssel vannak megfestve; apró színpontok egyesülnek, hogy lombkoronát alkossanak, mélységérzetet és mozgást keltenek, mintha egy enyhe szellő suttogna a levelek között.

Ezzel szemben a víz felülete szélesebb ecsetvonásokkal van megfestve, folyékony és tükröződő minőséget hozva létre. Az épületek kilátszanak a fák közül, egy folyó mentén fekvő falu vagy város képét idézik. A palettát a hideg tónusok – kékek, zöldek és a lilák árnyalatai – dominálják, amelyek a nyugalom érzését idézik. Az összkép a csendes elmélkedés; egy pillanat, amelyet az időben rögzítettek, ahol a természet szépsége a legtisztább formájában látható.