Egy csendes jelenet bontakozik ki; a napfényben fürdő fal erős árnyékot vet, durva textúrája kontrasztban van a mögötte lévő simább formákkal. Egy egyszerű fa kerítés a tekintetet egy festői építményhez vezeti, melyet félig takarnak a fák zöldellő lombjai. Maga az épület, terrakotta tetővel és halványsárga homlokzattal, mintha a nap melegében sütkérezne.

A művész ügyesen alkalmaz egy visszafogott palettát, melyben a földszínek dominálnak. Az ég egy puha, tompa vászon, a fény és az árnyék kölcsönhatása pedig a mélység és a nyugalom érzetét kelti. Az alacsony kőfal egy földelő elemet biztosít, míg a talaj enyhe lejtése a béke általános érzését erősíti. Az időtlenség érzetét idézi, a legtisztább formájában megörökített pillanatot. A kompozíció kiegyensúlyozott, a néző tekintetét a tájon át vezeti, az előtérben lévő robusztus faltól a távolban látható vonzó építészetig. Szinte érezhető a lágy szellő, hallani a levelek susogását.