A jelenet lélegzetelállító panorámával bontakozik ki, a természet világának nagyszerűségéről tanúskodva. Magas csúcsok, ködpárába burkolózva, áthatolják az eget, lenyűgöző jelenlétüket a felhőkön átszűrődő éteri fény lágyítja. Alattuk a derűs tó a mennyet tükrözi, felszínét nem zavarja a tájon átsuhanó lágy szellő. A művész mesterien ragadja meg a fény és az árnyék kölcsönhatását, mélység és tágasság érzetét keltve.

A homloktérben egy ösvény kanyarog a zord terepen, mélyebbre vezetve szemünket a jelenetbe. A környezetüktől eltörpült alakok mindennapi feladataikkal foglalatoskodnak. Egy marhaállomány, melyet alakok vezetnek, a hegyi ösvényen halad. Az előtér meleg, földszínei átadják a helyüket a távoli hegyek hűvösebb árnyalatainak, vizuális utazást hozva létre a közvetlentől a végtelenig. Az összhatás a nyugalom és a csodálat, arra invitálva a nézőt, hogy vesszen bele a természet szépségébe.