Ez a lebilincselő jelenet lassan kibontakozik egy csendes velencei lagúnánál, ahol az élénk, kristálytiszta égbolt végtelenül kiterjed a nyugodt vizek fölött. Egy gondolákból álló csoport, finom ecsetvonásokkal megfestve, a buja növényzet közelében ringatózik, amely meleg zöld és földszínekben öleli körül a víz szélét. A művész mesterien egyensúlyozza a kompozíciót azzal, hogy a sűrű, árnyas partot balra helyezi, szemben a távoli városi panorámával, amely puhán dereng az enyhe köd alatt. A színpaletta a hideg kék ég és víz között táncol, valamint a természet meleg, tompa barna és zöld árnyalatai között, békés, ugyanakkor élénk pillanatot idézve. A technika laza, mégis céltudatos ecsetvonásokat alkalmaz, melyek visszaverődéseket és mozgást sejtetnek, fénylő légkört teremtve, amely szinte zsong az élettől és a csendes várakozástól.

Itt költői nyugalom honol — az idő mintha függőben lenne a lagúna lágy fodrozódása és a távoli vitorlák énekét idéző hívása között; a festmény a nézőt egy gyengéd velencei álomba hívja, melyben a vizek egyszerre ringatják az emberi tevékenységet és a békés természeti szépséget. Ez a mű megragadja a 19. századi plein air festészet romantikus varázsát, miközben élénk és ízléses fény-, árnyék- és részletharmóniával közvetíti az adott helyhez fűződő bensőséges kapcsolatot.