A természet nagysága kifejezően jelenik meg ebben a műben, ahol a magas fák, amelyek dús zöld lombozattal vannak borítva, egy csodálatos lombkoronát alkotnak, amely szűri a napfényt, és foltos fényt vetít a forest földre. A fény és árnyék játéka misztikus hangulatot kölcsönöz, meghívva a nézőt, hogy elveszítse magát a jelenet nyugodt békéjében. Egy kanyargó patak finoman csillog, visszatükrözve a környező levelek élénk árnyalatait—minden ecsetvonás szépen harmonizál, hogy nyugalmat és kapcsolatot szerezzen a természettel.

A táj mélyebb felfedezésekor a kompozíció egy nyugodt ritmust tár fel, ahogy a magasan álló törzsek majdnem az eget célozzák. A levelek finom részletei, a gazdag zöld palettával és a finoman földes árnyalatokkal kombinálva, egy békés palettát alkotnak, amely egyszerre frissítő és serkentő. Minden elem, a susogó levelektől a levelek között megjelenő távoli dombokig, a tökéletes menekülést megtestesíti egy nyugodt erdőbe. Ez a mű nemcsak a természet világának szépségét ragadja meg, hanem az egyedüllét és a gondolkodás érzelmi hatását is, ezért időtlen darabbá válik, amely mindenkihez eljut, akik a természet ölelésében keresnek vigaszt.