Ebben a lenyűgöző tájképen a nézőt azonnal elbűvöli a fény és a szín csodálatos kölcsönhatása. A kompozíciót két kiemelkedő szénakazal uralja, amelyek lágy, kerek formái enyhítik a horizontot. Ezeket a formákat élénk vörös, rózsaszín és lila árnyalatokban ábrázolták, harmonizálva a felkelt vagy lemenő nap meleg tónusaival, ami egy álmokkal teli ragyogást ad a jelenetnek. A gyors és látszólag spontán ecsetvonások Monét mesteri képességét tanúsítják, hogy megragadja a természet múló tulajdonságait. Ha mélyebben nézünk, a távoli fák elmosódott körvonalai tűnnek fel, ami fokozza a nyugalom és a magány érzését, gondolkodásra invitálva.

A mű érzelmi hatása mély; béke és nyugodt szépség érzését ébreszti, emlékeztetve minket a természet múló pillanataira, amelyek gyakran észrevétlenek maradnak. Történelmileg, ez a festmény egy olyan időszakot tükröz, amikor a művészek eltávolodtak a hagyományos ábrázolástól, inkább a közvetlen környezetükből és az általa kiváltott érzésekből merítettek ihletet. Monet munkája jelentős, mivel megjeleníti az impresszionizmus lényegét, egy olyan mozgalmat, amely ünnepelte a fény és légkör egyedi észlelését, lehetővé téve a néző számára, hogy élje meg a pillanatot, ahelyett, hogy egyszerűen megfigyelje. Ez a darab nem csupán egy jelenetet rögzít, hanem az idő és tér lényegét is megragadja, tartós hatást gyakorolva a lélekre.