Ebben a lenyűgöző műben egy bájos csónak, amelyet lágy zöld és fehér színekben festettek, békésen lebeg egy tükröződő vízfelszínen. A fény finom kölcsönhatása a víz felszínén hipnotikus hullámzás táncot hoz létre, amely a nézőt arra hívja, hogy érezze a jelenet nyugalmát. Maga a csónak menedékként szolgál a benne ülő magányos figura számára; sötét sziluett, aki elmerült az alkotásában, fessen vagy írjon, emlékeztet arra, ahogyan Monet a természet múlandó pillanatait rögzíti. A csónak körüli zöld növényzet színe tükrözi a művész egyedi ecsetkezelését, lágy fátylat vonva a tájra.

A kompozíció egyfajta intimitást sugároz, közelebb hozva minket ennek a vízparti menedéknek a csendjéhez. Monet palettája—földi színek és puha kékségek finom keveréke—egy puha, szinte álomszerű állapotot idéz elő. Ez a festmény nem csak Monet világának ablakaként működik, hanem az impresszionista mozgalom azon hangsúlyát is tükrözi, amely a pillanat lényegének megragadására fókuszál—egy ötlet, amely átalakító volt a saját idején. Minden ecsetvonás látszólag csendes energiával telik meg, eljuttatva a nézőt egy nyugodt helyre, ahol az idő feloldódik.