Ebben a lenyűgöző természeti látványban egy hipnotikus színátmenet van; az ég egy puha, pasztell színű vászon, amely úgy olvad össze, mint egy lágy suttogás—rózsaszín, lila és világoskék együttesen táncolnak, ahogy a nap a szürkület felé hajlik. A híres sziklaformáció, az 'Ív', átszúrja a vásznat, éles szélei arany fényben simulnak el, amely a víz felszínére tükröződik. A tenger, egy csillogó folt, visszatükrözi ezeket a légköri változásokat, nyugodt, mégis dinamikus interakciót teremt a fény, árnyék és szín között, amely a múlékony szépség lényegét közvetíti.

Miközben a jelenet előtt állsz, nem tudod elkerülni, hogy ne érezd úgy, hogy az idő megállt, mintha Monet egy múló pillanatot kapott volna el, amely arra hív, hogy állj meg, és lélegezz be. Minden ecsetvonása nemcsak a valóságot ábrázolja, hanem egy érzelmi tájat is, amelyet a természet nagysága feszít. Emlékeztet arra, hogy a fény mennyire efemer—is, hogyan képes a mindennapokat különlegessé varázsolni. Monet zsenialitása abban rejlik, hogy képes a nézőt ebbe a nyugodt világba vezetni, bátorítva az álmokat az élet változó áramlatai között.