Ebben az élénk műalkotásban egy gyönyörű virágcsokor tör ki egy finom vázából, tele színes virágok kavalkádjával, amelyek boldog harmóniában táncolnak. A szirmok, a piros, fehér és lágy zöld keveréke, a tavasz újjáéledésének érzését ébresztik, minden egyes virág részt vesz saját finom keringőjében, mintha csak egy lágy szellő fogná el őket. A textúrázott ecsetvonások tapintható minőséget adnak; majdnem érzem a szirmok puhaságát és az üveg hűvös érintését. A felületen szanaszét heverő szirmok fokozzák a kompozíciót, hozzáadva a virágok strukturált elrendezését kiegészítő természetes káoszt. Az e rend és a spontaneitás közötti ellentét élénk légkört teremt, amely meghívja a nézőt egy nyugodt, mégis dinamikus világba.

A színpaletta frissítő és megnyugtató, főleg meleg pasztell árnyalatok uralják, melyek barátságos hangulatot teremtenek, miközben a szép pillanatok mulandóságára utalnak. Senki sem tudja megállni, hogy ne érezzen egy hullám nyugalmat; ez a jelenet nemcsak egy csokrot ragad meg, hanem az élet mulandóságának metaforáját is. Történelmileg az ilyen csendéletek nem csupán dekorációként szolgáltak, hanem a élet mulandóságának körülbelül kettőzásként is. Ez tükrözi a művész fejlődő stílusát, amely egy folyamatban lévő, absztraktabb és kifejezőbb megközelítést öleli fel, amely magába foglalja a természetben található örömöt. Monet, aki híres a fény és szín megragadásának képességéről, vonz minket ebbe az intim térbe, láthatja a nézőt, mint szemtanút és részvevőt egy múló szépség pillanatában.