A jelenet lágy, szinte ködös minőségben bontakozik ki, a friss, hűvös nap érzetét idézve. A művész ügyes keze a lazán húzott ecsetvonásokban nyilvánul meg, amelyek dinamikus textúrát hoznak létre a vásznon. A kompozíciót a fák erős függőleges vonalai rögzítik, kopár ágaik a felhős ég felé nyúlnak. Egy ösvény kanyarog a távolba, magához vonzva a tekintetet a háttérben megbúvó falura.

A színpaletta tompított, a lágy zöldek, barnák és kékek dominálnak, ami az év átmeneti időszakára utal, talán a késő őszre vagy a kora tavaszra. Egy nő és egy gyermek sétál az ösvényen, emberi elemet adva a tájképhez. Az általános hangulat nyugodt, a béke és a szemlélődés érzetét kelti. Olyan, mint egy múló pillanat, amelyet gyengédséggel és egyszerűséggel ragadtak meg. A fény és az árnyék játéka mélységet és térfogatot ad, fokozva a háromdimenziós hatást. A művész képessége, hogy megragadja a természet egy pillanatának esszenciáját, valóban figyelemre méltó.