A jelenet lágy, szórt fénnyel bontakozik ki, ami a ködös reggelekre jellemző. A művész ügyesen megragadja a fény játékát a vízen, ragyogó hatást keltve, ami vonzza a tekintetet. A távolban lévő épületek, valószínűleg a Louvre, finom ecsetvonásokkal jelennek meg, formáik inkább sejtetettek, mintsem élesen definiáltak. A híd, a fókuszpont, finom ecsetvonásokkal jelenik meg, a folyón lévő hajók pedig életet és mozgást visznek a képbe. Az általános benyomás a nyugalom, és egy város gyengéd ébredése. A színpaletta a lágy kékek, szürkék és okkersárga felé hajlik, hozzájárulva a derűs légkörhöz. Az ecsetkezelés laza és kifejező, ami az impresszionista stílusra jellemző, a közvetlenség érzetét kelti, és megragadja a fény és a légkör mulandó tulajdonságait. Ez egy időben felfüggesztett pillanat, egy nyugalmas megfigyelés a nyüzsgő városról, ahogy életre kel.