Ez a finom portré egy asszonyt örökít meg egy lágy, elmélkedő pillanatban, oldalra fordulva, karjai nyugodtan előtte pihennek. A művész kézjegye a folyamatos vonalakban és a finom árnyékolásban mutatkozik meg, amelyek kecses ritmust teremtenek hullámos hajában és ruhája finom redőiben. A visszafogott színpaletta — puha bézs, tompa barna és az ajkakon, valamint a ruhán megjelenő enyhe piros árnyalatok — melegséget és intimitást kölcsönöznek az egyszerű kompozíciónak. A háttér keresztirányú vonalai keretezik az alakot anélkül, hogy elnyomnák azt.

A portré csendes befelé fordulásra hív, mintha megállt volna az idő. A ceruza vagy szén rajzi technika és a halvány színhasználat kifinomult ötvözete. Valószínűleg a 20. század elejéről származik, és elegáns példája annak, hogyan ragadhatjuk meg a személyiséget visszafogott gesztusokkal, nem pedig részletes ábrázolással, feltárva a művész érzékeny megfigyelését és szeretetét a modell iránt.