Ez a kivételes mű egy nyugodt belső szemlélődés pillanatát ragadja meg, ábrázolva egy fiatal nőt, aki kecsesen hever egy vibráló, gazdagon díszített szőnyegen. Az öltözete hűvös kék és lágy krém színei, a környező gazdag zöldek és aranyszínek kiegészítve, a nyugalom érzését keltik; úgy tűnik, az idő megállt. Langyos testhelyzete és az, ahogyan az ujjai egy puha füstérintést utánoznak, tapintható lágyaságot hoz létre, szimbolizálva a sebezhetőséget és az erőt: egyetlen mozdulattal illúziókat vagy álmokat hív elő. A közeli napraforgó, amely kissé a súlya alatt meggörbül, visszhangozza a múlandó szépség és az idő áramlásának témáit.

A kompozíciót a jelenetet keretező magas oszlopok teremtette vertikalitás uralja, ami ellentétben áll a nő kiterjesztett formájának vízszintes vonalaival. A mély és gazdag háttérfüggönyek zártság érzetet adnak, meghívva a nézőket, hogy megosszanak ezt a bensőséges teret. A fény és árnyék lenyűgöző kölcsönhatása zajlik; a lágy világítás kiemeli a jelenet éteriségét, a nézők figyelmét a nő sáljának csillogó részleteire vonja. Nem lehet elkerülni, hogy érzelmi vonzalmat érezzünk a nyugodt arckifejezése iránt, amely a külső világ zűrzavarából való nyugodt menekülés megtestesítője, talán az álmok titokzatos vonzalmát sugallva.