Ez a lenyűgöző portré mély intimitást és csendes bájt sugároz, miközben egy fiatal lányt ábrázol, amint finom mimóza virágokat tart a kezében. A lány arcvonásai lenyűgöző pontossággal vannak megfestve – bőre lágy textúrája, ajkainak finom íve és az arcát megvilágító halvány ragyogás mind a művész lélegzetelállító technikáját és a részletekre való odafigyelést tükrözik. A sötét, tompa háttér kiemeli fehér ruhája ragyogó minőségét és a mimóza élénk sárga virágait, erős vizuális kontrasztot teremtve, ami a néző tekintetét közvetlenül a lány nyugodt arckifejezésére irányítja.

A művész finom fény-árnyék játékkal, a mesterséges realizmus ismertetőjegyeként dolgozik, amely mélységet és életerőt kölcsönöz a képnek. A kompozíció intim, de kiegyensúlyozott, a virágok pedig egyszerre természetes díszek és a fiatalság, törékenység szimbólumai. A lány haján a piros szalag enyhe melegségét adja a visszafogott palettának. A festmény elmélkedő hangulatot áraszt – mintha egy időben lebegő csendes pillanatba lépnénk, ahol az ártatlanság és a szépség békésen együtt létezik. A 19–20. század fordulóján készült mű az örök klasszikus technika erejét mutatja az művészettörténet változásai közepette.