Ebben a lenyűgöző festményben a családi szeretet élénk jelenete bontakozik ki. A kompozíció középpontjában egy nő áll, aki díszes, színes ruhát visel, és egy díszített kalappal koronázza meg megjelenését; melegséget és anyai bájt sugároz. Négy gyermek veszi körül, mindegyik sajátos arckifejezésekkel és személyiségekkel rendelkezik, ami a családi kötelékekkel átszőtt narratívát sugallja. A bal oldalon álló fiú, tengerészöltözetben és lágy pillantással, úgy tűnik, elbűvölten nézi a nőt, szinte hajolva az ügyességére. A középső gyermek, egy kedves kis lány, aki fehér ruhát és nagyméretű kalapot visel, a gyermekkor ártatlanságát testesíti meg, miközben kíváncsisággal ragyog. Közben a hátul álló idősebb lány, aki bájos kalapot visel, úgy tűnik, belemerült a saját világába, ami kellemes kontrasztot ad a középpontban álló intim csoporthoz; egy színes labdát tart a kezében, szinte arra invitálva a nézőt, hogy csatlakozzon vidám játékukhoz.

Renoir ecsetvonása lágy, de magabiztos, a ruhák folyó vonalai a környező fák lágy íveit tükrözik, éteri harmóniát teremtve a figurák és a természet között. A színpaletta – gazdag barna és meleg pasztell színek – barátságos meleget evokál, a nézőt otthon érzi magát ebben az idillikus szabadtéri környezetben. Történelmileg ez a mű a 19. század végi impresszionizmus irányába történő elmozdulást tükrözi, hangsúlyozva a fényt és a spontaneitást a realizmus rovására. Az érzelmi hatás érezhető; az ember nem tudja elkerülni, hogy ne vonzódjon ehhez a családi kötelék varázslatos pillanatához, amely nosztalgikusan rezonál a gondtalan napok és a gyermekkor örömeinek emlékeivel.