Ez a kiváló portré egy fiatal nőt ragad meg, aki finom fényben fürdik, tekintete egyszerre elmélkedő és hívogató. A művész ecsetvonásai gazdagok és texturáltak, a festék finom rétegei álomszerű, szinte éteri légkört teremtenek körülötte. Sötét hullámos haját apró virágok díszítik, harmonikusan illeszkedve ruhája finom virágmintáihoz, a természetes szépség és ártatlanság érzetét keltve. A háttér tompa földszínekben kavargó, intimebbé téve a hangulatot anélkül, hogy elvonná a figyelmet nyugodt arcáról.

A színpaletta lágy, mégis gazdag — a meleg bőrtónusok kontrasztot alkotnak a hideg árnyékokkal, élénk virágos színek tarkítják. A bőrön és az áttetsző anyagon finoman megjelenő fénykezelés a 19. századi akadémikus olajfestészeti technikák kifinomultságát mutatja. Érzelmileg a portré gyengéd és befelé forduló, csendes pillanatra hívja a nézőt, amelyben sebezhetőség és kegyelem egyesül. Ez a mű az alkotó képességét bizonyítja, hogy nemcsak a külsőt, hanem a modell költői auráját is megragadja.