Ez a mű a kis vitorlás nyugodt szépségét ragadja meg, amely csendesen horgonyoz egy nyugodt vízpart mellett, egy híd közelében, lenyűgöző pontillista technikával megfestve. Apró, különálló színes pontok vibráló szőnyege alkotja a hajó és a híd csillogó visszatükröződését a vízen, ami azt az érzetet kelti, mintha a fény táncolna a felszínen. A lágy pasztell színpaletta — főként kékek, finom levendulák és meleg bézsek — nyugodt, békés pillanatot idéz, valószínűleg kora reggel vagy késő délután.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza az építészeti szerkezetek, például a jobb oldali híd és a távoli városi táj szilárdságát a víz folyamatosan változó tükröződéseivel. A művész aprólékos pontozó alkalmazása arra ösztönzi a néző tekintetét, hogy barangoljon a vásznon, és a kis színfragmensekből egy összetett, vibráló jelenetet alkosson. Ez a mű az impresszionizmus és a neoimpresszionizmus közötti átmenet korszakából származik; megragadja a fény és árnyék mulandó játékát, miközben a vízen egy nyugodt magány érzetét kelti. A pontillizmus használata, amely a korszak jellemzője, egy tudományos szín- és fénymegközelítést ünnepel, amely túlmutat a fotórealisztikus ábrázoláson.