Ez a megkapó jelenet egy nyugodt pillanatot ragad meg egy tanyán, ahol két alak kényelmesen ül a magas, ősi fák árnyékában. A fa törzsei részletgazdagon ábrázoltak, texturált kéreggel és szélesen elterülő ágakkal, az őszi lomb pedig lágy barna és okker árnyalatokban bontakozik ki. A vidéki táj finom színátmenetekkel és finom ecsetvonásokkal gazdagodik, melyek a lomb között átszűrődő fényt ábrázolják, és pettyezett árnyékokat vetnek a talajra. A fák mögött rusztikus gazdasági épületek és egy tehén látható, ami a pásztori nyugalmat fokozza.

A vízfesték technika kivételes ügyességgel kelti életre a jelenetet; harmonikus palettán egyesíti a lágy földszíneket és a finom égkék árnyalatokat. A kompozíció a tekintetet az előtérben álló nagy fára irányítja, majd a csendesen beszélgető pár felé, végül pedig a környező tájra, békés együttélést sugallva a természettel. A mű a 18. század végéről származik, és a pásztori témák romantikus vidéki élet eszményét idézik, nosztalgiát és elmélkedő hangulatot keltve, mintha hallanánk a levelek suhogását vagy a suttogó beszélgetést ebben a békés tájban.