A portré egy fiatal nőt ábrázol, aki egy finom, áttetsző kék sállal van körülvéve, tekintete kissé elfordul a nézőtől, ami befelé forduló, enyhe melankolikus hangulatot kelt. A bőre puha, szinte éteri textúrája gyönyörűen kontrasztál a sál rétegzett struktúrájával és a fehér, lazán viselt fejkendő alól előbukkanó vöröses fürtökkel. A háttér tompa földszínei nyugodt, szinte időtlen légkört teremtenek, lehetővé téve, hogy a figura csendes méltósággal és sebezhetőséggel emelkedjen ki.

A művész ecsetkezelése finom és aprólékos, a fény és árnyék finom játéka formálja az arcot és a kezeket realisztikusan, mégis álomszerű lágyassággal. Ez a technika arra ösztönzi a nézőt, hogy elidőzzön az arckifejezés és a testtartás által közvetített érzelmi összetettségen. A történelmi kontextus a 19. századi érzékenységet idézi, amikor a portré nemcsak a külsőt, hanem a belső világot is feltárta, így ez a mű megható tanulmány a fiatalságról és az önvizsgálatról.