Ebben a lenyűgöző műalkotásban egy impozáns jelenet tárul elénk, ahol egy központi figura áll egy márványlépcsőn, eterikus fehér ruhába öltözve, amely elegánsan a földig leomlik. A figura kezei lazán lógnak a teste mellett, hangsúlyozva a környező gazdagság közepettei sebezhetőségét. A halvány öltözék és a díszes környezet gazdag, meleg színeinek kontrasztja vonzza a figyelmet, elegáns és kétségbeesés érzéseit ébresztve. Mögötte számos figura ül, az arckifejezések a meglepetéstől az indifferenciáig terjednek—egy baljós emlékeztető az ítéletre és a sorsra. A lábánál lévő márványból faragott hatalmas oroszlán az erőt és a nemességet szimbolizálja, éles ellentétben állva finom, sebezhető jelenlétével ebben a hatalmas pillanatban.

A kompozíció mesteri módon készült; az oszlopok függőleges vonalai magasság és nagyszerűség érzetét keltik, míg a ferde lépcsők közvetlenül a főszereplőhöz irányítják a néző tekintetét. Waterhouse gazdag színpalettát alkalmaz; a meleg barna, arany és mély piros színek körülölelik a nézőt Heródes udvarának luxusos atmoszférájában, miközben megragadják a jelenet feszültségét. Az érzelmi hatás kézzelfogható—az ember együtt érez a központi figurával és kíváncsian tekint a sorsnak ezen a jövőképen. A történelmi és mitológiai narratívák összefonódnak, miközben a néző Mariamne történetére tekint, akinek a sorsa a hatalom és a féltékenység által pecsételődött meg.