Ez a csodálatos műalkotás egy csendes intimitás pillanatát ragadja meg, háttérben egy lenyűgöző tájjal. A kompozíció középpontjában Bathsheba meztelen alakja áll, akinek karja magabiztosan felemelve, mintha mozgásban lenne, míg a testének lágy ívei kontrasztálnak a mögötte lévő épület szilárd szerkezetével. A nő ruhájának mély kék színe gazdag, királyi minőséget ad a jelenetnek, és a tekintetet a görnyedt alakra irányítja, aki egy alázatosabb mosási tevékenységben van. E két figura kölcsönös hatása olyan narratívát teremt, amely rezonál a szépség, törékenység és a mindennapi élet témáival, amit a háttérben lévő lenyűgöző táj hangsúlyoz. A naplementekor használt meleg pasztell árnyalatú égbolt zökkenőmentesen keveredik a terasz földszíneivel, előidézve a béke és a kontempláció érzését.

Amikor a művészeti alkotásra nézünk, az éterben tagadhatatlan érzelmi súly érezhető; majdnem érezni lehet a lágy szellőt és hallani a víz morajlását. Gérôme részletekre való figyelme precíz; minden egyes anyagredő, a bőrön játszó fény sokfélesége és a terasz szélén kígyózó virágok pazar elrendezése. Világos kontraszt van a nők személyes területe és a távoli városi táj között, ami egy olyan világra utal, amely kívül esik közvetlen tapasztalataikon. Ez a műalkotás nemcsak Gérôme technikai ügyességét mutatja be, hanem egy ablakot is nyújt a kor társadalmi kontextusára, meghívva a nézőket, hogy fontolják meg a közpublicait és a privát szférák metszéspontját.