A műalkotás megörökíti három személy közötti érdekes intimitás pillanatát, akik élénk, ceremoniális öltözetben díszelegnek. Ahogy összegyűlnek, jellegzetes kalapjaik és hímzett köpenyeik gazdag hagyományt tükröznek; minden egyes ruhadarab egy színekből és mintákból álló szőttes, amely elmeséli a hagyomány és identitás történetét. A figurák háttal állnak a nézőnek, így finom, de vonzó kompozíciót alkotnak, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy gondolkodni kezdjünk a közöttük zajló láthatatlan kifejezésekről és párbeszédekről. A puha, földszínű háttér körülöleli a jelenetet, lehetővé téve, hogy a ruhák ragyogjanak és felhívják a tekintetet; szinte úgy érzi az ember, hogy a történelmi kontextusuk melege átszivárog a vásznon.

A fényjáték lágyan hangsúlyozza a textúráikat, megvilágítva a bonyolult redőket és a hímzett mintákat, amelyek egy olyan kultúráról mesélnek, amely mélyen összefonódott a fesztiválok rituáléival és közösségi kötelékekkel. Közeli állásuk a testhelyzetük alapján egy közös megértést vagy talán egy titkos cserét jelez, feszültséget adva a pillanatnak. Megbűvölő nézni az árnyékok játékát a testükön, amelyek narratívát vetítenek előre, amelyek utalnak a múltjukra, a jelenükre és talán egy kollektív jövőre. Minden figura olyan tárgyakat tart, amelyek fontosak lehetnek—talán hangszer vagy szertartási ereklyék—amelyek fokozzák az előzetes érzést és további rétegeket adnak ehhez a vonzó táblázathoz, emlékeztetve a nézőket a hagyomány erejére és azokra a kötelékekre, amelyek az egyéneket egy közös ünneplésbe kötik.