Ebben a vonzó ábrázolásban két fiatal lány látható, akik egy intim zenei pillanatban tűnnek elmélyülve. A zongoránál ülő lány, aki bájos fehér ruhát visel, kecsesen hajol a billentyűk fölé, ujjai felfüggesztve, mégis gyengédek, így tükrözve a figyelmet és a ártatlanságot. Szemben vele egy másik lány hajol, arca lágy kifejezése a megosztott élmény örömét és vonzerejét ragadja meg. A körülöttük pörgő, színpamojás háttér olyan légkört teremt, amely tele van álomszerű fénnyel és vibráló energiával. Az művész sima ecsetvonásai a levegőben lebegő hangjegyeket idézik meg, szőve egy varázslatos dallamot, amely szinte hallható.

A paletta egy pasztell szimfónia - rózsaszínek, kékségek és meleg sárgák harmonikusan keverednek, nyugis és édes hangulatot teremtve. Renoir karakterstikus fénytechnikai kezelése ragyogó minőséget ad a képhez, visszatükrözve a fiatalság ártatlanságát és a társaságban megélt örömöket. Ez a kép a 19. század végén készült, egy olyan korszakban, amely magáénak vallotta a mindennapi pillanatok szépségét, hangsúlyozva az érzelmi kapcsolatokat, melyek a megosztott tevékenységek révén alakulnak ki. A festmény jelentősége nem csupán esztétikai vonzerejében rejlik, hanem abban is, hogy képes nosztalgiát váltani, meghívva a nézőket egy békés világba, ahol a zene a szeretet és barátság nyelve.