A festmény álomszerű légkörbe burkolja a nézőt, ahol minden a napfény lágy érintése alatt virágzik. Egy nő elegánsan áll a középpontban, fehér ruhája könnyedén fodrozódik a szellőben; a könnyű szövet megcsípi a fényt, aurageffektust teremtve a figurája körül. A kezében egy finom zöld ernyőt tart, amely átirányítja a napfényt, ragyogó fényt árasztva. A háttér, lágy kék és fehér felhők ecsetvonásaival festve, gyönyörűen kontrasztál a föld színű fűtónusokkal alul, zökkenőmentesen egyesülve.

A művész technikája egyszerre energikus és gyengéd, amely energiát kölcsönöz a műnek, ami mozgást hoz létre; a magas fű úgy tűnik, hogy lengedez, mintha a nő ritmusában táncolna, invitálva a nézőt, hogy a pastoral szcéna részévé váljon. Monet színválasztása—dús zöldek és puha fehérek egy ragyogó kék ég alatt—nyugalmat, szabadságot és örömöt idéz fel, elrepítve minket a szabadban eltöltött, békés pillanatokba. Ez a mű, amelyet a szabadban való festés felfedezése alatt készítettek, tökéletesen összefoglalja az impresszionizmus játékos természetét, hangsúlyozva a mindennapi élet szépségét és a természet folyamatosan változó fényét.