A mű a természetes fényben fürdő, őszinte pillanatot ragad meg. Két fiatal fiú a középpontban, akik valamilyen tevékenységgel vannak elfoglalva egy nagyszerű masztiffal; a kutya, az erő szimbóluma, uralja a vászon közepét. Öltözetük a múltat idézi; a textúrák és a színek, bár látszólag egyszerűek, lenyűgöző ügyességgel jelennek meg. A művész a kompozíciót használja arra, hogy a néző tekintetét magára vonja, és vezeti a fiúk és a kutya közötti interakción keresztül.

A színek visszafogottak; a barna és az arany földes tónusai rusztikus egyszerűség érzetét keltik, de a fény és az árnyék finom használata háromdimenziós érzetet ad a festménynek. Szinte hallom a fiúk mormogását, érzem a kutya erős keretét. Ez a műalkotás szerény módján sokat elmond a kor érzékenységéről és az emberek mindennapi életéről. Ez az élet egy szelete, a pillanatba fagyva, amely évszázadok óta lenyűgöző.