A műalkotás két viseltes férfit ábrázol, akik egy sötéten világított környezetben, valószínűleg egy hajó kabinjában, gyengéden foglalkoznak egy fiúval vagy fiatalemberrel, ami intim és sürgős érzést kelt. A figurák elképesztő részletességgel vannak megjelenítve; arcuk kifejezése szorongást és eltökéltséget tükröz. Az idősebb férfi, aki szürke szakállal és fekete kalappal rendelkezik, a fiú fölé hajlik, akinek testhelyzete szokatlan, ami arra utal, hogy lehet, hogy beteg vagy sérült. Ez az interakció, amely erősen a fiúra összpontosít, bevonja a nézőt a világukba, igazi empátiát és mély kapcsolatot teremt a helyzetükkel.

A színpaletta földszínekben gazdag; a tompa barna és szürke színek baljós légkört teremtenek, kontrasztot adva a bőr tónusok sejtejével, amelyeket lágy fény világít meg a jeleneten. Ez nemcsak a figurákat, hanem a környezetüket is kiemeli, amely tele van kötelekkel, hordókkal és szerszámokkal. A művész gondos technikája felfedi a textúrákat a szövet, a bőr és a fa részéről, lehetővé téve a nézőnek, hogy szinte érezze a környezet durvaságát. Ez egy megindító emlék a tengeren való nehéz életről és az emberi tapasztalatokról a nehéz időszakokban.