Ez a bájos ábrázolás megragadja a gyermekkor játékos ártatlanságát, szinte színházi hátteret idézve. A központi alak egy fiú, aki egy katonai egyenruhához hasonló ruhát visel élénk sárga térdnadrággal, halványkék zakóval és jellegzetes sapkával, kezében egy olyan puska, amely túl nagynak tűnik számára fiatal korához képest. Magabiztos, kissé csintalan mosolya a fiatalos kalandvágy szellemét sugározza. Körülötte két másik gyerek, akik különböző módon, de élénken vesznek részt – az egyik dobot és ütőket tart, a másik egy egyszerű fa hangszert – dinamizmust adnak a csoportnak.

A művész finom, de magabiztos ecsetvonásokkal dolgozik, színpalettája lágy, mégis élénk, dominálnak benne a halvány kék, zöld és földszínű sárgák. A vászon felső részén laza lombkorona látszik, amely mintha táncolna a szélben, természetes könnyedséget és spontaneitást kölcsönözve. A kompozíció kiegyensúlyozott; a gyerekek piramis formát alkotnak, ami a tekintetet a sötétebb sarokból a világos, központi alak felé vezeti. A festmény többet nyújt egy egyszerű játékjelenetnél, érzelmi rétegein keresztül keserédes ártatlanságot idéz fel a felnőttkor és konfliktusok valósága között, különösen jelentős a 18. század végének történelmi kontextusában.