A műalkotás egy nyugodt kerteket mutat be, amelyben egy fényes vörös ház található dús zöld növényzet között; a világos színek vonzzák Önt, arra hívva, hogy barangoljon a vidéken. Edvard Munch ecsetvonásai élénkek és tele vannak textúrával, élénken ábrázolja a rusztikus otthon és a környező természet szépségének kombinációját. Közelebbről nézve a mély zöldek puha sárgákkal és energetikus vörösökkel keverednek, megrajzolva egy olyan képet, amely telve van melegséggel és életerővel—egy tökéletes oázis a léleknek. Az előtérben egy fából készült asztal található, amely szilárd, de megkopott darab, amely úgy tűnik, számtalan nyári összejövetel része volt, őrizve a nevetés és a megosztott pillanatok titkait a virágzó fák ága alatt, amelyeket szépen hullámzik a szél.

Miközben elmerülsz ebben a jelenetben, szinte hallhatod a természet suttogását—az ágak susogását, egy távoli élet zümmögését, és talán az öreg asztal lágy nyikorgását, ahogy kényelmes piknik súlya alatt rogyadozik. Munch munkája itt nem csak egy ábrázolás; nosztalgikus érzést sugároz a otthon iránt, a biztonság érzését és a természettel való érzelmi kapcsolatot, összekapcsolva a magány és egyfajta kontemplatív érzéssel. Ez a kép egy átalakuló időszakban készült, amikor a művész az emberi érzelmeket és a természet világát kutatta, és ez a festmény személyes menedéket, valamint a földi szépség ölelésében való menedék iránti univerzális vágyat örökít meg.