A jelenet a párizsi éjszaka leple alatt bontakozik ki; a város fényei lágy ragyogást vetítenek a nedves macskakövekre, tükrözve a gázlámpák visszaverődését. Egy lószekér, melynek utasai homályosak az árnyékban, uralja a kompozíciót, nyüzsgő városi életet sugallva. A kékek, szürkék és feketék tompított palettája a rejtély és az intimitás érzetét közvetíti, arra invitálva a nézőt, hogy lépjen a pillanat csendes drámájába.

A művész ecsetvonásai lazák és kifejezőek, megragadják a fény múló minőségét és a jelenet mozgását. A művész mesterien használja a nedves felületet, hogy fényjátékot hozzon létre; a részletek lágyulnak, egy esős este hangulatát idézve. Egy hölgy áll a kép előterében, jelenléte emberi érintést ad az éjszakai táblaképhez. Ez egy olyan festmény, amely a múlt egy korszakáról suttog, az eleganciáról és a szürkületben lévő város varázsáról.