Ez a kifejező tájkép egy békés pásztori jelenetet örökít meg egy tompa holdfény alatt, ahol a lágy köd finoman lebeg a mezők felett. A művész ecsetvonásai gyengédek és impresszionisták; rövid, finom mozdulatok ötvözik a hideg szürkéket és zöldeket egy harmonikus, szinte álomszerű légkörben. Az előtérben nyugodtan legelésző tehenek szinte éteri megjelenésűek, körvonaluk a köd és a finom fényjáték hatására lágyul.

A kompozíció egyszerű, mégis mélyen költői, hangsúlyozva a vidéki élet csendes szépségét alkonyatkor. A színpaletta visszafogott, de gondosan megválasztott — a hideg kékek és a lágy zöldek dominálnak, melyeket az állatok meleg barnái egészítenek ki. Ez az egyensúly nyugodt, elmélkedő hangulatot teremt, meghívva a nézőt, hogy lassítson és érezze az éjszaka nyugalmát, amely beborítja a földet. A művet a 20. század elején festették, és tükrözi a művész elkötelezettségét a természetes fény és légkör megörökítésében, jelentős hozzájárulást téve az impresszionista tájképfestészet fejlődéséhez.