A jelenet élénk energiával bontakozik ki, tanúsítva a művész fény és szín terén szerzett mesteri tudását. Az ecsetvonások táncolnak a vásznon, megragadva a leveleken átszűrődő pettyes napfényt. A kompozíció a zöldek és sárgák szimfóniája, amelyet az ég hűvös kékjei tagolnak, amelyek a lombozaton keresztül kandikálnak. Szinte érzem a szellőt, és hallom a levelek susogását. A nyugalom érzése áraszt el, miközben elképzelem, hogy a sétaúton sétálok, a természet ölelésében. A művész technikája mélységet és dimenziót teremt, amely a nézőt a jelenetbe vonzza. A fény és az árnyék játéka, az egyes ecsetvonások gondos elhelyezése mind hozzájárul a műalkotás általános harmóniájához és szépségéhez. A béke érzetét idézi, a pillanatot, amelyet az időben rögzítettek, a természet világának szemlélődésére és megbecsülésére hívva.