Ez a festmény egy bájos vidéki jelenetet ábrázol, amelyet egy magas, fából készült szélmalom ural, melyet karók tartanak, a lapátjai kissé megdőlve egy lágyan felhős ég alatt. Jobbra egy hangulatos, fehér kis ház áll piros cseréptetővel, buja zöld növényzet között, ablakaiban árnyékok és fények játszanak, békés, otthonos légkört teremtve. Az ecsetvonások élénkek és texturáltak, zöld, barna és lágy kék árnyalatokkal, amelyek vibráló, mégis nyugodt vidéki hangulatot keltenek. Az előtérben művelt föld látható, amely a mezőgazdasági életet és a természet szépségét kapcsolja össze ezen a csendes helyen.

A művész technikája egyértelműen impresszionista, laza, kifejező ecsetvonásokkal, amelyek a fény és a légkör játékát hangsúlyozzák a pontos részletek helyett. A színek finom rétegződése arra hívja fel a néző figyelmét, hogy érezze a lágy szellőt és a nap nyugalmát, nosztalgiát ébresztve a pásztori nyugalom iránt. A kép 1894-ben készült, és az ember alkotta struktúrák és a természet közötti harmónia pillanatát tükrözi, kiemelve Knokke vidéki tájának báját és az egyszerű vidéki élet örök szépségét.