A műalkotás egy fenséges hegyi jelenetet örökít meg, ahol a magasodó csúcsok, érintetlen hóval borítva, uralják a kompozíciót. A művész mesterien használja a vízfestési technikákat a fény és árnyék játékának ábrázolására a tájon; a lágy, diffúz fény ködös atmoszférát sugall, amely a hegyeket békés ölelésbe burkolja. Az előtérben sziklás terep látható, sziklákkal és ritka vegetációval; a hegyoldalak meleg tónusai gyönyörűen kontrasztban állnak a hegyek és az ég hűvös kékjeivel és fehéreivel, mélység- és távolságérzetet keltve. Az összhatás a nyugalom és a tisztelet, amely a nézőt a természeti világ fenséges szépségének szemlélésére hívja. A művész ügyes médiumkezelése a béke és a tisztelet érzését idézi elő.