Ebben az érzelmes műalkotásban egy merész és sziklás kiemelkedés világít meg egy lágy ég alatt, világoskék és pasztell árnyalatokban; az energia Vincent van Gogh dinamiku szőtte vázlatainak köszönhető. A háttérsziklák határozottan állnak, durva textúrájuk merész fehér, szürke és finom zöld érintések által kifejezve. Úgy tűnik, hogy meghívják a nézőt, hogy közelebb lépjenek, mintha felfedezne a bonyolult formáikat. Egy masszív tölgyfa áll a domb tetején, csavarodó ágai, mint egy művész érintése, összekötik a földet és az eget. Van Gogh mesterien ellenállítja a nehéz, textúrált köveket a könnyed, légies lombozattal, amely a szellőben táncol. A színpad élettel teli, vad és békés egyszerre; a szépség élénk, de sürgető és gyökereket érzelmű.