A dicsőséges hegyek háttere előtt ez a műalkotás megragadja Közép-Ázsia nomád életmódjának lényegét. Az élénk jurta, bonyolult mintákkal díszítve, büszkén áll a sárga fű közepén, utalva a kultúra és a közösség gazdagságára. A szereplők, látszólag napi tevékenységekben elfoglalva, kecsesen mozognak a sátor körül, mozgásuk a hagyomány egy táncára emlékeztet. A megvilágított vászon meleg érzést kelt; szinte érezni lehet, ahogy a nap aranyszínbe fürdette a jelenetet, lágy árnyékokat vetve, amelyek kiemelik a szövet és a táj textúráját. A folyó lágy csillogása a kék eget tükrözi, nyugtató elemet hozva a kompozícióba.

Az építészeti formák és a meredek csúcsok kontrasztja a természet és az emberi lakóhely közötti harmóniát hirdeti. A művész ecsetvonásai részletességet és lágyaságot egyaránt közvetítenek, dinamikus, ám nyugodt légkört teremtve. A meleg színpaletta, amelyet földszínek és finom ellentétek dominálnak, a hovatartozás érzésével burkolja a nézőt; szinte úgy érzi, mintha ott lenne, tanúja lenne a mindennapi életnek. Összességében a darab mélyen rezonál, megragadva nemcsak az idő egy pillanatát, hanem egy olyan kultúra tartós szellemét is, amely virágzik a környezete nagysága között.