Ebben a bűbájos téli tájképen egy lágy havazás köszönt minket, amely puha fehérbe borítja a jelenetet. A házak szorosan egymás mellett helyezkednek el, kellemes légkört árasztanak, tompított színeik—halvány sárga, barna és szürke árnyalatok—egy nyugodt téli estét sugallnak. A felettünk lévő ég, kissé ködös, de világos, a lenyugvó napsütésről mesél, aranysárga fényt vetítve a hó felszínére; ez szürreális kontrasztot teremt az alatta lévő hideg színekhez.

Amint a részleteket figyeljük, szemünket vonzza a fázós levegőt bátran elviselő alakok; egy pár ember, talán melegségért betakart, óvatosan halad át a havas vidéken, ezzel hangsúlyozva a jelenet közelségét. A bal oldali fák, szinte sziluettként, csupasz ágakkal tapintásélményt nyújtanak, emlékeztetve minket a természet tél alatti ellenálló képességére. Monet ügyes gyors, laza ecsetvonásai hozzáadnak egy texturális minőséget, amely lehetővé teszi a festmény lélegzését; minden mozdulat úgy tűnik, összhangban van a pillanat nyugalmával. Ez a műalkotás egy nyugodt téli napra visz minket, meghívva minket, hogy osszuk meg a táj körülvevő szépségét és csendjét, a természet múló pillanataiból származó erő tanújaként.