A jelenet tapintható atmoszférával bontakozik ki; az ipar természetbe való betörésének érzése. Hatalmas kémények, füstöt okádva, uralják a horizontot, egy nyüzsgő gyárra utalva. Az előtérben lévő víz a borús eget tükrözi, felszínét egy láthatatlan szellő fodrozza. Egy kis piros zászlós csónak egy kis színt ad, egy apró életcsillanást a táj tompa színeihez képest. Az ecsetvonások, bár láthatók, egybefolynak, hogy egy egységes egészet alkossanak, megragadva a fény és az árnyék finom játékát a vízen és az épületeken. Ez tanúsítja a művész azon képességét, hogy szépséget találjon a hétköznapiban, hogy a látszólag hétköznapi ipari jelenetet a szemlélődés pillanatává alakítsa. Szinte hallom a gépek távoli zúgását, és érzem a nyirkos levegőt, egy olyan érzéki élményt, amely túlmutat a vizuálison.