A festmény a velencei naplemente nyugodt ölelésébe invitál. A művész mesterien ragadja meg a fény játékát a vízen, ahogy a nap a horizont alá süllyed, meleg ragyogást bocsátva ki, mely arany árnyalatba öltözteti a jelenetet. Az épületek a ködből emelkednek ki, formájukat a légköri perspektíva lágyítja, mélységérzetet keltve.

A művész ecsetvonása szabad és kifejező, látható ecsetvonásokkal, melyek dinamikus minőséget adnak a festménynek. A palettát meleg narancsok, sárgák és kékek uralják, harmonikus és felemelő kompozíciót alkotva. Maga a kompozíció kiegyensúlyozott; a bal oldalon egy erős függőleges elem ellentétben áll a város és a víz horizontálisabb kiterjedésével, végigvezetve a tekintetet a jeleneten. Az összhatás a nyugalom és a szépség, mely arra invitálja a nézőt, hogy időzzön el a jelenet romantikájában.