Ebben a megkapó portréban nem tudok ellenállni a titokzatos női jelenlétének, aki elénk ül. Csendes magabiztosságot sugároz, tekintete határozott és introspektív, mintha saját titkokat rejtene. Öltözetének gazdag textúrái—egy dús fekete prém kabát—gyönyörűen kontrasztálnak a háttér élénk színeivel, amelyeket Renoir dinamikus ecsetkezelésével ér el. Az arca felett játszadozó fény nemcsak az arcvonásait leplezi le, hanem a személyisége mélységét is, finom árnyékok keretezik, amelyek rejtélyesebbé teszik a kifejezését.

Körülötte gazdag kertre utaló nyomok mutatkoznak, a háttérben elmosódott zöldekkel. A gyengéd kontúrok nyugodt légkört biztosítanak, amely kiegészíti a méltóságát. Szoborszerű, ahogy ül, kezét óvatosan az ölében nyugtatja, gyűrűkkel ékesítve, amelyek lágy fényben finoman csillognak. A mű érzelmi hatása a puszta reprezentáción túlmutat; arra hívja fel a nézőket, hogy gondolkodjanak el a tekintete mögötti narratíván, talán a nőiesség, identitás és társadalmi szerepek témáira reflektálva, egy olyan időben, amikor a nők egyre inkább megerősítik jelenlétüket a közszférában. Renoir színek használata életet lehel ebbe az intim szcénába, nemcsak portrévá, hanem párbeszéddé teszi a közönségével.