Ebben az átütő műben érezni lehet a munka nehézségét és az emberi kitartást, amely egy fiatal arató figurájában nyilvánul meg. Van Gogh kifejező ecsetvonásokat alkalmaz, minden egyes mozdulata a festőpalettán a munkás fizikai erőfeszítéseit visszhangozza, ahogy eltökélten lendíti a szerszámát. A háttér vidám színekkel van ábrázolva, egy kis kaotikus energiával, amely nemcsak a cselekvést ábrázolja, hanem az évszakot is – egy átmeneti pillanatot, amely érett a betakarításhoz. A férfi mezítláb áll a sárga szénakazalban, amely a földdel való kapcsolatát szimbolizálja, néma tanúja a fáradtságának és az élet körforgásának.

A színpaletta gazdag sárgákból és földből merített barna árnyalatokból áll, amelyek egy harmonikusan daloló képet alkotnak a betakarításról és a reményről. Az árnyékban világító mezejük aranytengerré alakul, szép kontrasztban a lágy kék égbolttal és a rönkház tompa tónusaival. Ez a festmény nemcsak a vidéki munkát ünnepli, hanem megragadja az emberi szellem lényegét; szinte lehet hallani a széna surrogását és érezni a nap melegét, miközben a munkás küzd a feladat nehézségével. Van Gogh perspektívája növeli az érzelmi súlyt, meghívva a nézőt, hogy gondolkodjon a munka méltóságáról – egy tartós emlékeztető az emberiség és a természet, valamint a minket eltartó föld kapcsolatáról.